A minap eldöntöttem, hogy megtekintek egy párat a környék szépségei közül. Hát beadtam a környék legszebb túráit a google keresöbe és egy érdekes tavon akadt meg a figyelmem: a Schrecksee. Már a neve is borzongató... Ezt feltétlenül meg kell nézni... 1800m fölött... hm... ha már olyan magasra felmegyek, akkor ne menjen hiába... nézzük csak mit lehet még ott fent tenni? Kiderült, hogy van egy "három tó-túra". A baj csak az, hogy az út a hegy lábától számítva a túra startpontjáig két és fél óra hosszú. S csak ezután következne a hét és fél órás "három-tó-túra", amivel ha az ember végzett, akkor még mindég le kell menni a két és fél órás úton a völgybe. Ez összesen 13 órás út lenne, egy rövid pihenövel, ami azt jelentené, hogy sötétbe jönnék vissza a meredek leejtön s nem érném el az utolsó buszt hazafelé. Így változtatni kellett a terven, legyen belöle "két-tó-túra".
Reggel háromnegyed nyolckor indult az elsö busz a startpont fele. Felvitt a legfelsöbb településig, onnan pedig egy privát busszal mentünk fel a helyi vízerömühöz, ahonnan a meredek erdei ösvényen kellett tovább haladnunk. Egy ilyen szép, napsütéses hétfö reggel nem csoda, hogy a busz teljesen megtelt túristákkal. A vízerömünél kiszálva, az utasok kezdtek szétszéledni a meredek erdei ösvényen. A húszévesek azonnal nekirugaszkodtak szapora léptekkel, utánuk vonultak komótosabban a középkorúak és a gyerekes családok. Még jó, hogy hoztam botokat, mert a kavicsos, hordalékos úton a cipö néha csúszik. Az út elsö szakasza az erdön haladt keresztül. Fél kilóméteres kapaszkodás után viszont behoztam a fiatalokat, söt el is hagytam öket. A hegy elsö tanítása: a folytonosan fenntartott, szabályos tempó, optimális megterhelésnél, tovább visz mint a teljes energia-bevetésü sprint.
Elsö lecke: Bármin dolgozunk is, a folytonosan fenntartott munkával, tempós elörehaladással, sokkal tovább jutunk mint némelyik erösebb "vetélytársunk". A marketingtöl, üzletépítéstöl a fözésig és gyermeknevelésig - az jut tovább, aki szabályosan fenntartja a tempóját, még akkor is, ha gyengébb vagy ha lassabban halad. Hogy meddig jutunk, az alapjába véve nem a gyorsaságunktól vagy az erönlétünktöl függ, hanem attól, hogy mennyire vagyunk képesek és föleg mennyire vagyunk hajlandók fenntartani a saját tempónkat.
Rövidesen kijutottunk az erdö-zónából és borókás-sziklás tájon haladtunk tovább a meredek szélén kapaszkodó keskeny ösvényen.
Felérve a hegygerincre megkaptuk a befektetett munka jutalmát, mert csodaszép látvány terült elénk:
A zöld, azaz türkizkék tó, közepében egy magányos szigettel, mely úgy meredt ki a vízböl mint egy megkövesedett dinozaurusz háta, és a környezö, zöld bársonyba öltözött sziklák, egy különös, mesés hangulatot árasztanak.
Ideje reggelizni... s miután beteltem a látvánnyal tovább indulni felfele, a hegygerinc irányába. Idöm volt még elég, hiszen csak tizenegyre állt az óra...
Felérve a gerincre már jelezte a mobilom, hogy elérkeztem Ausztriába. Irány a következö tó, amit jó lenne két órán belül elérni. Az út kezdetben kényelmesen haladt a hegyoldalban, majd aztán mind keskenyebben a meredek kögörgetegeken át a sziklafalak szélén. Mivelhogy egyedül voltam, nem számíthattam segítségre ha nem oda lépek ahova kéne s megcsúszom. A második lecke így szól: csak a következö lépésre nézz, se oldalra, se hátra, de még a tizedik lépésre se. Csak a következö lépés érdekes. Minden más - lényegtelen. Ez a legjobb lecke ami csak létezik!
Második lecke: Bármilyen helyzetbe lennénk is, ha csak a következö lépésre, csak arra az egyetlen lépésre koncentrálunk ami pont most van elöttünk, akkor tökéletesen el tudjuk végezni az elöttünk álló feladatot és eljutunk oda ahova akarunk, éspedig teljes hidegvérrel. Ha egy kellemetlen élethelyzetben vagyunk és csak arra nézünk amit most azonnal el fogunk intézni, akkor le lehet gyürni bármilyen feladatot. A "következö lépés" szabálya bármilyen helyzetre alkalmazható és a legjobbat hozza ki belöled!
Még egy meredek a következö hegygerincre s utána egy hosszabb ereszkedés következett a tó mellett levö menedékház felé, ahol feltankolhattam egy hideg alkoholmentes sörrel.
Két óra elött elértem a második tavat... a látvány itt is lélegzetelállító volt:
A "három-tó-túra" még várni fog, de az is lehet, hogy egy másik útvonal kerül sorra a következö alkalommal.
Remélem, hogy tetszett a rövid élménybeszámoló.
Ha igen, akkor örvendenék egy like-nak, hozzászólásnak, illetve, ha még nem iratkoztál volna fel a hírleveleimre, akkor kérlek regisztrálj ingyenesen itt:
Ha szívesen megosztanád velem s más stressfree csapattaggal a saját élményeidet, akkor regisztrálj a "Teremtsünk boldogságot" játékba. E játéknak része, hogy megosszuk pozitív élményeinket egymással. A legaktívabb tagok díjjakat (kisebb ajándékokat) kapnak!
Itt regisztrálhatsz - a játékban való résztvétel ingyenes!
Kattins a gombra s kérj belépést a játékba:
Kívánok neked minden jót és sok boldogságot!
Szeretettel,
Éva
Kommentare