Gyerekkorodban biztosan jártál a vidámparkban, Budapesten. Vagy talán egy másik városban, talán nem gyerekként, hanem szülöként, a saját gyermekeiddel.
Ez olyan élmény egy gyerek számára, amit nem felejt el, különösen akkor, ha úgy mint én, a '60-as években született, mikor az automatizálás és a szórakozóipar még nem volt annyira kiépülve mint most.
Budapest, a neonfényeivel, gazdag kirakataival, a várral, citadellával, lánchíddal, Margitszigettel... már önmagában is egy élmény, s a vidámpark a tejszínhab a tortán.
A móka általában a hullámvasúttal és az óriáskerékkel kezdödik...
... és folytatva az utunkat, valamikor eljutunk az elvarázsolt kastélyba is.
Az elvarázsolt kastély egy különös varázzsal rendelkezik: tele van a mesevilág meglepetéseivel, egy pár ügyességi gyakorlattal, és némi hátborzongást is tartogat. Egy képzeletbeli világot mutat olyan reálisnak amilyen reálisnak csak lehet az adott technikai korlátok között. S ami hiányzik belöle, azt a gyerek a képzeletével kompenzálja.
Noha csupán szórakozás céljából építették, mégis van benne egy dolog amivel lehúzza a leplet életünk legnagyobb ámításáról. S ez nem más mint az elvarázsolt tükör.
Emlékszel az elvarázsolt tükrökre melyek egy egész szobát beburkolnak? Belenézel, és a tükör torzít: apróka lábakat mutat egy óriásfejjel, vagy egy égimeszelöt látsz, és a másik tükörben pedig egy tömzsi törpét. Mi köze is van az élethez?...
Ez a furfangos tükör bemutatja nekünk azt, amit mi önmagunk csinálunk az életben. Lehúzza a leplet életünk legnagyobb csalásáról, amit nap mint nap eljátszunk önmagunkkal s másokkal, immár oly nagy hozzáértéssel s annyira rutinosan, hogy ez a legnormálisabb dolognak látszik.
A tükör csak azt mutatja, amit a fénysugarak "oda raknak" akkor mikor visszavetülnek a felületéröl. Ehhez hasonlóan, mikor ránézünk valakire, akkor csak azt látjuk, amit a "fényünkkel" odarakunk a másik személybe. Ha azt tesszük oda, hogy az illetö csúnya s nem szeretjük, akkor csúnyának fogjuk látni. Ha azt tesszük oda, hogy szép és szeretjük, akkor szépnek fogjuk látni. Ha a személy emlékeztet bennünket egy kellemetlen élményre - még akkor is ha ez az emlék egyáltalán nem tudatos számunkra - akkor oda tesszük azt, hogy "nem szeretem" és ekkor a kép amit látunk kellemetlen lesz, nem vesszük észre többé a személy és a környezet szépségét, nagyszerüségét. Az igazság az, hogy:
amit látunk, azt valamilyen módon, még ha egy kicsit is, de megváltoztatva látjuk
csak azt látjuk, amit MI tettünk oda
Ha épp szerelmesek vagyunk, akkor mindent szépnek látunk. Mivelhogy saját magunk, mint tükör, szépséget teszünk mindenfelé. Ha viszont csalódottak vagyunk, akkor minden komor, súlyos és keserü lesz, mert mi tettük oda azt a környezetünkbe. A tükör mi vagyunk. És a napsugár is mi vagyunk!
A mesevilág nincs olyan messze a valóságtól. Próbáljuk ki, merjünk álmodni és tegyük ki azt "tükörként" amit látni akarunk. Javaslatom a következö:
Tegyél valami szépet egy barátodba, párodba, gyermekedbe...
Tedd bele azt, hogy okos és hogy meg tudja oldani a problémáit...
Tegyél szépséget a testedbe. Képzeld el, milyen szépen jár, milyen szépen mozog...
S miután egy párszor odatetted, figyeld csak meg, hogy... milyen elragadóvá válik.
A tükör vissza fogja tükrözni azt, amit oda tettünk... Próbáld ki most azonnal és írd meg nekem, hogy mit vettél észre.
Öszinte elismerésem és csodálatom kísérjen útadon, mágus!
Szeretettel,
Éva
Kérlek adj egy visszajelzést:
Kipróbáltam és segített. (Mit tapasztaltál?)
Kipróbáltam és nem segített. (Mit tapasztaltál?)
Valamikor talán majd kipróbálom.
Nem értek egyett, más a véleményem. (Mi az?)
You can vote for more than one answer.
Szeretnél ehhez hasonló mesés anekdótákat olvasni, vagy igaz történeteket pozitív emberekröl, akkor iratkozz fel a hírlevelünkre ezen az oldalon:
Comments