"De nem válaszol." Mikor hallottad utóljára ezt a választ, panaszt, vagy egyszerü megállapítást?
Különösen tinédzser kortól felfele kezdödik az az életkorszak, mikor gyermekünk, aki többnyire már nem lakik velünk, nem veszi fel a telefont, vagy nem válaszol az üzenetünkre. S ha ez többször is megismétlödik, akkor a szülö végül is fennakad a találóskérdésen, hogy vajon mi történhetett? S a gondolatok járnak szüntelenül s kelletlenül az elméjében: "vajon megsértödött valamin?", "vajon jól van-e?", "tán csak nem történt vele valamilyen baleset és ezért nem tud felhívni?", "elfelejtett?", "nem vagyok fontos neki?", "tán csak nem történt valami baj vele?", "de hát gondolhatja, hogy aggódom, ha nem válaszol" stb... így jönnek a nyugtalanító kérdések sorban, s mint a rozsda rágják s rágják rendületlenül a szeretet acélkötelékeit.
(Különösen az apukákkal történik meg gyakrabban ez a jelenség, mindjárt elmondom, hogy miért...)
S végül sikerül elérni az elveszettnek hitt "csemetét" s kiderül, hogy ... csak megfeledkezett róla, vagy barátoknál volt, ezért nem vette fel a telefont, vagy épp az egész délutánt barátnöivel töltötte s mikor hazament, akkor rászakadt a szokásos tennivaló. Szóval, egy szónak is száz a vége: nem volt ideje válaszolni.
Mit lehet tenni ilyen helyzetben, mikor késik az aggódás kínjait feloldó válasz s nem lehet elérni a csemetét?
Elöször is: Hagyjd abba az aggódást.
Másodjára: A kérdések helyett találj ki válaszokat. Az automatikusan jövö kérdések jelenségére a megoldás - találj ki válaszokat. Sok, sok, sok választ. Találd ki, hogy most épp fagyizik, vagy hogy kosarazik, hogy épp a Mount Everest csúcs felé bandukol, hogy repülön ül Bangkok felé, hogy épp úszik a Siófoki strandon, vagy épp beszélget az utca sarki pékkel, vagy... találj ki bármi, hogy logikus vagy nem logikus az nem számít, söt minél logikátlanabb, annál jobb. Meglátod, hogy a válaszok "termelésének folyamatában" az aggódás úgy köddé válik, mintha nem is lett volna s feloldódik benned a telefon csöngésének megszállott várása.
S most elmondom, hogy szerintem miért történik ez meg inkább apukákkal. Egy anya a kezdetek kezdetétöl jobban használja a gyermekével való direkt - hang és kép nélküli kommunikációt. Nevezhetjük ezt telepatikus kommunikációnak is. Egyszerüen tudja, hogy a gyermeke hogy van, hogy mire van szüksége a beszéd használata nélkül. Az apáknál ez a kommunikációs mód rendszerint kevésbé lett igénybe véve, így ha nem érkezik válasz, akkor ez jobban nyugtalanítja. Egy anya sohase függött igazán a szóbeli válaszoktól - ö ráérzéssel vagy jobban mondva tudásával müködik. Így nem esik olyan könyen kétségbe ha nem kap szóbeli választ. Ez az én szerény véleményem, nem kell elfogadnod és örülök neki, ha teljesen más véleményed van róla.
A válaszok kitalálását viszont kipróbálhatod s majd áruld el nekem, hogy mit vettél észre.
Harmadjára: küldj több csodálatot, szeretetet és elfogadást a hallgatag csemete felé. Csak küldd el szavak nélkül, gondolatban. Több és több csodálatot, elfogadást, megértést, szeretetet.
S észre fogod venni, hogy valahogy, ö se tudja, hogy miért, de eszébe fogsz jutni. És fel fog hívni önszántából - ami sokkal jobb mint a kieröltetett, kicsikart válasz. ;)
Kövesd ezt a három lépést és meglátod, hogy a kapcsolatotok felvirágzik. Alkalmazhatod a gyermekeidnél, a párodnál, egy kliensnél... bárkinél, aki nem válaszol. Csak próbáld ki egyszerüen, bármi elvárás nélkül, játékosan s meg fogsz lepödni...
Nagyedjére: Gyere el a személyes kapcsolatokról s a családról szóló októberi elöadásra. Ez sokat fog neked segíteni információkkal, megértéssel és egyszerü kezeléssel ilyen és ehhez hasonló problémákra, helyzetekre. Itt tudsz jelentkezni:
Ha most október 15 elött jelentkezel, akkor megajándékozlak egy 30%-os árengedménnyel. Ezt úgy veheted igénybe, hogy vásárlás közben alkalmazod az "Oktober 15" nevü Coupont.
Ha bármilyen kérdésed lenne, írj nekem:
Szeretettel,
Éva
Commentaires